Édua

- már nem zavar a kupi a lakásban, képes vagyok nyugodtan ülni a szarkupac tetején, lábam alatt egy halom mosott és beszedett ruha, amit a gyerekem elért az ágyon, és leszórt a földre. Oldalt egy pár üres flakon, amit kiszedett a kukából és odavitt nekem a nappaliba. A konyhát beborítják a műanyag edények és fakanalak, amiket a szekrénybe beülve kihajigált. Esély nincs visszatenni, minek arra az 5 percre.
- a gyerekem már 18 hós, csodásan feléri az asztalt. Igaz, nem látja mit ér el, de érzi, hogy valami húzhatót talált. 
- eljött a fosztásidő. Minden, ami olyan anyagból van, ami kitartó munkával kikezdhető, és a szöszöket húzkodva kitéphető, az elkezd szétjönni. Ilyen pl. a padlószőnyeg, tapéta, a tengerimalac bundája. (Ez utóbbi elég sokat vinnyog közben).
-eljött a nagy zajok ideje is. A földhöz csapkodás hangja már lószar ahhoz képest, amit a fakanál kiad, ha a radiátoron húzkodja végig. Mindezt fülig érő szájjal.
- az etetőszék kitűnően tolható a kövön, még a 20. kör után is érdekes elfoglaltság. Már akinek....
- nem hittem volna, hogy áhítattal fogom várni a napot, amikor először nézek meg egy teljes filmet. Az, hogy moziba is lehet menni, a vágyak netovábbja.
- eseményszámba megy, ha a kozmetikusig eljutok...
- megtanultam nyitott ajtóval szarni úgy, hogy közben valaki áll velem szemben és mereven néz rám.
- az ujjbecsípés 10. alkalom után sem riasztja vissza a fiókhúzogatástól.
- az idő múlásával egyre nagyobbak a lakásban a káresemények.
- mindenhonnan csak le- és kipakolni izgalmas.
- a homokozó lapáttal igenis ki lehet ütni egy ember szemét.
- a "Ha jó a kedved tapsolj nagyokat" szép dal, de 200-adik alkalommal már a k. anyját. Még jó, hogy kivehető az elem a játékból.
- rájössz, hogy finom a pötidanon
- a tréningnaci a leggyakrabban használt ruhadarabom.
- úgy érzem, évek óta papucsban járok.
- ha alszik, nem tudok csörömpölni a mosatlannal, ha fent van, akkor meg tőle nem tudok mosogatni.
- a lakás növényállományát tekintve úgy érzem, a gyerekem sosem lesz természetbarát.
- ha hosszú levelet írok, a modem zsinórja lesz a legérdekesebb húzható játék.
- nyaraláskor csak a hátam barnul le, ahogy derékszögben futkosok a parton a gyerek után.
- a gyereket nem érdekli, hogy 35 eurót adtam ki egy 20-as cipőért.
- mire 2 éves lesz, jobb bicepszem van, mint aki évek óta gyúr rá.

    Most ekezet nelkul irok, mert a m,asik gepnel vagyok es itt nincs beallitva a magyar billentyuzet.

    Szoval, ma vopltunk Eduaval megnezni a bolcsit es hat mit mondjak.... nagyon tetszik. Megneztem mindent nagyon alaposan, a jatekok tisztak es sok van, a helyseg nagy es az is patyolat, van kert, a bolcsis lany nagyon aranyos, kellemes meleg volt bent, a gyerekek pedig mind egeszseges es elegedett volt. Egy gyerek sem sirt es latszott, hogy rajonganak a bolcsis lanyert. Edicim teljesen oda volt a boldogsagtol, nagyon tetszett neki, rogton bement a gyerekek koze, otthagyott es figyelembe sem vett. A gyerekek szeretettel fogadtak es egy nagyobb neger kislany rogton korbe is vezette a termen, egyben a szarnyai ala vette es kezenfogva mutatott meg neki minden erdekes dolgot. Persze az egyik fo atrakcio a ketrecben levo kis feher nyuszi volt, akit meglehetett simogatni Eduam nagy oromere. Gondolom mondanom sem kell, hogy mindekozben en szarnyalltam a boldogsagtol, es a bolcsis lany is, hisz ezek szerint az en tunderem problema nelkul beilleszkedik majd a bolcsibe es nem lesz vele gond.

   Az egyetlen bibi a bolcsivel, hogy eleg draga, de jo hir: ev vegen 80%-a levonhato az adobol. Lenyegtelen, mert ma, ahogy lattam, milyen jol erezte magat, mennyire elvezte azt a fel orat, amit ott toltottunk, kepes lennek az egesz fizetesemet odaadni azert, hogy Eduamnak a legjobb legyen. Szereti a gyerekeket, szeret veluk jatszani, legalabb a franciat is megtanulja es kesobb sokkal konyebb lesz neki.

   Ime nehany kep a bolcsirol:

Mielőtt Anya voltam

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le..
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.
Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.