Anya mostanáig itt volt velünk, aminek bizony bnagyon örültünk, mert rengeteget segített. Igaz, hogy össze össze is zörrentünk, mert hát ugye megvannak minden embernek a bogarai és minden háznak a saját rendje. Arról nem is beszélve, hogy én is nehéz eset vagyok, ráadásul a szülés utáni hirtelen hormonváltozások is érzékenyebbé tettek a szokásosnál.
Nah, szóval ennek ellenére jó volt, hogy anya itt volt és most nagyon sajnáljuk, hogy már megy haza. Indulás előtt csináltunk néhány rucis képet Édikémről, abban a kis ruhácskában, amit én kötöttem neki. Íme:
Üzenetek